Ha ma belépünk egy modern irodába, természetesnek vesszük az üvegfalakat.
Üveg tárgyalók. Üveg irodák. Üveg térelválasztók.
Szinte elképzelhetetlennek tűnik egy korszerű munkakörnyezet nélkülük.
Az építészet hosszú időn át nagyrészt tömör, teherhordó falakra épült: ezek egyszerre szolgálták a szerkezetet, a védelmet, a hőmegtartást és a térbeli elválasztást.
Felmerül a kérdés:
Mi változott?
Miért jutottunk el odáig, hogy ma már nem elválasztani akarjuk a tereket, hanem vizuálisan összekapcsolni őket?
A válasz nem kizárólag az üveggyártásban keresendő.
Hanem abban, ahogyan a munkáról, az emberekről és a közös terekről gondolkodunk.
First version of an open office plan (Brookes, 1972)
Amikor a fal elsődleges feladata még az elválasztás volt
Évszázadokon keresztül a falaknak nagyon egyszerű feladatuk volt:
Elválasztani:
- a külső teret a belsőtől,
- a hideget a melegtől,
- az egyik helyiséget a másiktól,
- az embereket egymástól.
A falak vastagok voltak.
A nyílások kicsik.
A természetes fény korlátozott.
Az épületek kialakítását elsősorban a szerkezeti lehetőségek határozták meg.
Nem azért építettek tömör falakat, mert ezt szerették volna. Hanem mert a technológia ezt tette lehetővé.
BBC Hulton Picture Library
Az első áttörés: amikor az üveg már nem csak ablak volt
A 19. század közepén az ipari forradalom alapjaiban változtatta meg az építészetet.
Megjelentek: az acélszerkezetek, a fejlettebb üveggyártási technológiák, az új gyártási módszerek.
A Crystal Palace az egyik legismertebb mérföldkő volt abban, hogy az üveg látványos építészeti felületként, ne csak ablakanyagként jelenjen meg a közgondolkodásban.
A kor mércéjével szinte elképzelhetetlen épület.
Több ezer üvegelemből és vas szerkezetből állt.
Az emberek először láthatták, hogy az üveg nem csupán nyílászáró lehet.
Hanem maga az építészet része.
Ez a gondolat később alapvetően változtatta meg a városok és az irodák fejlődését.
A Bauhaus és a transzparencia forradalma
A 20. század elején új építészeti szemlélet jelent meg.
A Bauhaus iskola és a modernista építészek már nem csupán szerkezeti elemként tekintettek az üvegre.
Számukra az üveg egy filozófiát képviselt.
A nyitottságot.
Az átláthatóságot.
A funkcionalitást.
Az olyan építészek, mint Walter Gropius vagy Ludwig Mies van der Rohe olyan épületeket terveztek, ahol a fény, a tér és a vizuális kapcsolatok legalább olyan fontosak voltak, mint maga a szerkezet.
Megjelent egy új gondolat:
Miért zárnánk el az embereket egymástól, ha nem muszáj?
Az irodák is megváltoztak
A 20. század második felében a munkakörnyezetek is átalakultak.
Korábban az irodák jellemzően kisebb helyiségekből álltak.
Sok ajtóval.
Sok folyosóval.
Sok különálló szobával.
A vállalatok azonban egyre inkább felismerték, hogy a kommunikáció és az együttműködés versenyelőnyt jelent.
Megjelentek az open office koncepciók.
A cél egyszerű volt:
- több természetes fény,
- jobb kommunikáció,
- gyorsabb információáramlás,
- rugalmasabb munkavégzés.
Egy ideig úgy tűnt, hogy ez a tökéletes megoldás.
Aztán kiderült, hogy a teljes nyitottság sem működik
Az open office rendszerek idővel új problémákat hoztak felszínre.
A dolgozók egyre gyakrabban panaszkodtak:
- zajterhelésre,
- koncentrációs problémákra,
- privát terek hiányára,
- folyamatos zavaró hatásokra.
Számos kutatás kimutatta, hogy a túlzott nyitottság jelentősen ronthatja a produktivitást.
A vállalatok egy új kihívással találták szembe magukat:
Hogyan lehet egyszerre nyitott és zárt egy tér?
Az üvegfal erre adott választ
Az üvegfalak valójában nem designelemként váltak népszerűvé.
Hanem azért, mert képesek voltak feloldani ezt az ellentmondást.
Lehetővé tették, hogy:
- a természetes fény szabadon áramoljon,
- megmaradjon a térérzet,
- vizuálisan összekapcsolódjanak a munkaterek,
- miközben a funkcionális elválasztás is létrejöjjön.
Ez volt az a pont, ahol az üvegfal már nem építőanyagként, hanem térszervezési eszközként kezdett működni.
A következő kihívás: a hang
A vizuális problémát az üvegfalak megoldották.
Az akusztikai problémát azonban nem.
A modern irodák fejlődésével egyre nagyobb hangsúlyt kapott a hanggátlás.
A tárgyalókban.
A vezetői irodákban.
A fókuszált munkavégzésre kialakított terekben.
Ekkor kezdődött el az üvegfalrendszerek újabb evolúciója.
Megjelentek:
- a speciális akusztikai fóliák,
- a többrétegű laminált üvegek,
- a fejlett profilrendszerek,
- a nagy teljesítményű ajtómegoldások.
Az üvegfal már nem csupán fényt engedett át.
Hangot is képes lett kontrollálni.
Ma már nem falakat építünk
A modern irodaépítészetben egy üvegfalrendszer feladata jóval túlmutat azon, hogy elválasszon két helyiséget.
A cél ma már egyszerre:
- biztosítani a természetes fényt,
- támogatni az együttműködést,
- megteremteni a privát tereket,
- megfelelni az akusztikai elvárásoknak,
- és alkalmazkodni a folyamatosan változó munkakörnyezetekhez.
Az üvegfalak fejlődése valójában annak a története, hogyan próbáljuk egyensúlyba hozni az emberek két alapvető igényét:
a kapcsolódást és az elvonulást.
A SIMO megközelítése
A SIMO-nál az üvegfalakra nem egyszerű építőipari termékként tekintünk.
Ezek olyan rendszerek, amelyek meghatározzák, hogyan működik egy tér nap mint nap.
Ezért egy projekt során nem csupán az esztétikai szempontokat vizsgáljuk.
Ugyanolyan fontos:
- a fény,
- az akusztika,
- a használhatóság,
- a rugalmasság,
- és a hosszú távú működés.
Mert egy jól megtervezett üvegfal nemcsak elválaszt.
Értéket teremt.
Összegzés
Az üvegfalak története több mint száz éve kezdődött.
Nem azért születtek meg, mert az emberek több üveget szerettek volna látni az épületekben.
Hanem azért, mert folyamatosan keresték a választ ugyanarra a kérdésre:
Hogyan lehet úgy elválasztani a tereket, hogy közben ne zárjuk el az embereket egymástól és a természetes fénytől?
A technológia azóta rengeteget fejlődött.
A kérdés azonban ma is ugyanaz.
És talán ezért vált az üvegfal a modern irodák egyik legfontosabb építészeti elemévé.
